Óvodás kisfiútól kaptam el a bárányhimlőt
Jelenleg 25 éves vagyok, és van egy 17 hónapos nagylányom.
3 évvel ezelőtt lettem bárányhimlős. Akkor még a nővérem az óvodás kisfiával itthon lakott. Az unokaöcsém az oviból hozta haza a bárányhimlőt. Mivel sülve-főve együtt voltunk, már láttuk, hogy szinte elkerülhetetlen, hogy mi is megfertőződjünk. Így is történt, az unokaöcsémet a nővérem követte, és végül én is ágynak estem. A nővéremnek és a fia enyhe lefolyású betegséggel, néhány napos fekvéssel megúszták. 2 hét alatt az utolsó hólyagok is elmúltak a bőrükről.
Magas lázzal kezdődött a bárányhimlő
Én viszont szigorúan ágynak estem, rengeteget aludtam, és nem is akartam felkelni.A háziorvost többször is ki kellett hívnunk, mert a lázam csak egyre feljebb ment.Rendre injekciókat adott és ajánlotta, hogy menjek kórházba, de én makacs módon inkább otthon maradtam.
Az állapotom sajnos egyre rosszabb lett. Egyre jobban kezdett zavarni a fény. Egy idő után már azt a rövid időt is alig bírtam elviselni villany mellett, míg az orvos megvizsgál. Csak feküldtem magatehetetlenül egész nap, még a tévétől is rosszul voltam. Folyton szédültem.
Először májgyulladás majd agyvelőgyulladás lett a diagnózis
2 hét után, amikorra elvileg javulnia kellett volna az állapotomnak, még rosszabbul lettem, már felállni sem tudtam, annyira szédültem. Össze-vissza beszéltem, mindenen nevettem. Ekkor a háziorvos már nem hagyta lebeszélni magát, és beutalt a kórházba. Nem igazán tudta , hogy mi lehet a bajom, ilyen szövődményről ő még nem hallott.
Néha úgy éreztem, meghalok, annyira rossz volt. A kórházban kaptam infúziót és egy csomó gyógyszert. Először májgyulladásra gyanakodtak, és aszerint kezdtek el kezelni. Az állapotom azonban nem akart javulni, nagyon szédültem, fájt a fejem sokáig, és állandóan csak aludtam.Végül kizárták a májgyulladás lehetségét és kiderült, hogy agyvelőgyulladásom van.
Még a mosdóba sem tudtam kimenni 3 napig, és utána is csak kísérettel. Mindig mindent elfelejtettem, és érthetetlenül lassan beszéltem. Volt olyan, amit egyszerűen nem tudtam kimondani és dadogtam.
2 hét otthoni szenvedés és 2 hét kórház után további 1 hónap kellett, hogy újra megtanuljak folyamatosan beszélni
2 hét múlva engettek haza. Nagyon nehéz volt regenerálódni, sokat olvastam, hogy gyakoroljak. Az iskolát 2 hónap után tudtam csak folytatni. A családomtól nagyon sok segítséget kaptam, nem is tudom, mire mentem volna nélkülük.
Mindezek ellenére szerencsésnek tartom magam, mert végül teljesen meggyógyultam, semmi nem maradt vissza, teljesen tiszta elméjű vagyok. Sajnos a betegségem óta hallottam olyat, hogy örökre beszédhibás és szellemi fogyatékos lett valaki, aki a betegsége előtt teljesen normális volt.
Heteken keresztül hólyagok borították az egész testemet, amik csúnya sebekké alakultak. Néhol nagyon zavart, és sajnos hegek maradtak helyettük. Nagy tanulság volt számomra, hogy sebet tilos leszedni, mert örökre megbánjuk, ha a tükörbe nézünk.
Hát, ennyi az én történetem. A kislányomat ettől mindenképp meg szeretném óvni, ezért mielőtt bölcsődébe ment, megkapta a védőoltást.